Majának ♥

Drága Maja!

Igyekeztelek nem megváratni, nem teljesen jött össze, de a szándék a fontos. :'D Remélem, készen állsz! Őszinte leszek, de remélhetőleg nem nyers. Készen állsz?

Elrendezés:

Nagyon szép összhangban van a blogod színileg, ez akkor is fontos, ha a design nem a te munkád, mert az olvashatóság mindig sokat számít. Egy apró megjegyzés a kinézethez: túl széles; kicsi is a gépem, de normál méretben onnan is kilóg, meg telefonon is ellenőriztem, nálam a modulsáv fele egyiken se látszik. Szerintem a fejlécet picit lehet zsugorítani, ahhoz a bejegyzést, az elég lenne.

Az elrendezés annyira nem tetszik, tudom, hogy fontos, hogy te írod a blogod, de úgyis szerepel a neved a címben, meg ott a bejegyzések alján, a profilod mehet sokkal lejjebb (én leginkább legalulra, vagy legalább a cserék elé tenném utolsónak). Az ismertető jó ott, az a legfontosabb igazából, ha valaki rátéved a blogodra. A blogarchívum is mehet lejjebb, illetve az oldalak feljebb, de a többi a helyén van (tehát ideális sorrend: ismertető, oldalak, feliratkozók, chat, archívum, te, cserék). Emellett ez inkább design gond, de a chat túl élénk, ha megvan még a jelszó (nekem nem szokott :'D), akkor azt lehetne a többi színhez igazítani, meg a link színe is lehetne valami más, illetve a fókuszálás a modulsávban nem látszik, de ezek már tényleg csak apróságok.

A menünél túlságosan szétcsúsznak a betűk, de amúgy kinézetileg rendben van. Tartalmilag nagyon tetszik, a személyes oldalon jó ötlet volt, hogy kérdéseket válaszolsz meg, pláne azért, mert ugye te is foglalkozol interjúkkal. A merényletek mellé még odaírhatod, hogy pontosan milyen típusról van szó, mert bár szeretem a kreatív elnevezéseket, nem derül ki belőle, hogy pontosan micsodák. Ami meg már csak apróság, a műfaj az, hogy regény, novella, egyperces; zsáner pedig romantikus, angst, stb. A többi menüpont rendben van, az ötleteket pedig a következő pontban értékelem. Viszont ha az összes bejegyzésedet így összegyűjtögetted ezeken az oldalakon, akkor a blogarchívum feleslegessé válik.

Összesen: 10/6 – egy-két apróság, amit említettem, illetve a kilógás tényleg zavaró, az elrendezés pedig nem előnyös, de amúgy nagyon szép, rendezett a blogod!

Ötlet:

Okay, szóval i love this. Kezdve a címeddel, ami egyszerűen zseniális. Maga a MATT is, aztán meg az, hogy hogyan jött létre. Ráadásul nagyon ötletes is, mert erre építetted fel a többi részt, mint a modulcímeket vagy a bemutatkozót. Nem tudom, hogy egyedül raktad-e össze, de nagy pacsi!

Tehát modulsáv: nagyon tetszenek a nevek, bár ha már ilyen kreatív vagy, akkor az ismertető is kaphatott volna valami egyedit, én imádom ezeket a humoros elnevezéseket, nálad meg még passzol is.

Szeretem, ha megvan valakinek a saját stílusa, és megpróbál újítani, nálad meg ez nagyon ott van. A bejegyzés ötleteidet imádom, mert kihasználod, hogy van egy ilyen blogod és teret adsz másoknak is. Az pláne egy pluszpont, hogy nem csak egy írást raksz ki, de egy interjút is, amit manapság egyre kevesebben csinálnak, így ebben mindenképp támogatlak. Amúgy néha látlak hirdetni is, és bár a Teen Wolf nem az én világom, ötletesek a posztok is, szóval ezeknél abszolút semmi kivetnivalót nem találtam, nagy pacsi!

Összesen: 10/10 – nincs mit hozzáfűznöm, így tovább!

Tartalom:

Okay, szóval kezdjük a Karakterek bosszújával, ugyanis azt olvastam először. Az ötlet nagyon jó, szerintem sokunk bajban lenne amúgy, ha a karaktereink fellázadnának ellenünk a sok gonoszságért, amit elkövettünk velük. Meg gondolj bele, ha shippelünk valakit, aki ezt amúgy nem akarja. :'D Ami különösen tetszett, az az egész paradoxona, hogy ők beszélgetnek rólad, de igazából ezt is te írod. Zseniális. Ami kevésbé jó, hogy szerintem nagyon elhúztad. Ugyan tök jó, hogy így is érthető az egész (a THG fandomban benne vagyok, de a történeteidet még nem olvastam, bár szerettem volna), külsős szemmel is megértettem a karakterek jellemét és a velük történteket, ez mindenképp pozitívum, de ahhoz képest, hogy csak tervezgetik a dolgokat, nagyon-nagyon hosszú lett. A sok leíró rész miatt elhúzódott az egész, és összesen 20-30 perc eseményét írtad le 3000+ szóban. Tudom, hogy sokszor nehéz röviden írni, de próbáld meg (pláne, mert azt mondtad, hogy húztál is ki belőle, mert az egyik karakter végül az eredetiben nem kapott akkora szerepet). Úgy érzem, hogy ha ismertem volna a lányok hátterét, akkor kicsit eluntam volna magam a végére. Amit pedig hiányoltam, az az egésznek a háttere, hogy hova kerülnek az általunk megölt szereplők, vagy hogyan működik az egész, mert ha meg akarnak ölni, valahogy el is kell jutniuk hozzád. Nem tudom, tervezel-e a folytatást, bár azt szűrtem le, hogy nem, pedig ez engem érdekelne. Ennek ellenére a sztori nagyon is tetszett, imádom a kreatív ötleteket, azt meg pláne értékelem, hogy bele is passzol a blogod témájába az egész.

A következő a soron az Imádlak, te gyökér volt. Az ötlet itt is maximális pontot ér, az Ihlet megszemélyesítése (ha jól értettem) egy nagyon érdekes gondolat. Amit viszont itt is éreztem, hogy néhol nagyon elhúztál egyszerű dolgokat, amiket rövidebben is meg lehetett volna fogalmazni, cserébe pedig érdekelt volna több aspektusa a dolognak. Részletesebben leírhattad volna a drága Ihlet szerepköreit, vagy akár kitalálhatott volna még egy új sztorit, ami mindenkinek az agyára szokott menni. Tényleg nagyszerű ötlet, de akkor belemehettél volna több zavaró dologba is, ami a mindennapos ihlethiány részét képezi. Ami pedig még egy apróság: elsőre nekem nem jött át, hogy nem egy szerelmi sztoriról van szó, hanem az Ihlet megtestesítőjéről, bár ez lehet az én hibám, már mindenben a klisét látom. Viszont hatalmas pluszpont a humorért, a végére jót nevettem, meg elképzeltem, ahogy a saját ihletemmel chatelek face-en, aki olyan ördögi, mint én. Apropó, lehetne egy kicsit gonoszabb is a drága Ihlet, meg megsértődhetett volna legalább egyszer, előfordul. Ilyesmit még szívesen olvasnék tőled, megpróbálhatsz más írói/blogos problémát is így bemutatni.

Hűha, a következő, a Nyárölő egy nagyon érdekes és megindító történet. Az alapötlet valami fantasztikus. Igazából manapság kevesen foglalkoznak blogger-körökben ilyesmikkel, szóval mindenképp egyedi. Nagyon jól kidolgoztad a karaktereket is, de ami főként tetszett, az a film, a metafora és a mondanivalód az egésszel, mert szépen felépítetted lépésről lépésre. A visszaemlékezésnél kicsit elkezdtem unni a végére, meg itt is volt egy olyan érzésem, hogy néhol túl hosszú, de a végére minden értelmet adott, így ez egyáltalán nem volt probléma. Viszont az a helyzet, hogy nem teljesen reálisak a leírtak. Cat még kiskorú volt, ami még Amerikában számítva is maximum 20 évet jelent, tehát értem én, hogy ilyen a stílusa, de szerintem kevés ember van, aki leáll veszekedni egy nála tíz évvel idősebb valakivel, pláne ilyen hangnemben, emberek között egy forgatáson. Akkor is, ha Crew pofátlan volt vele, ez a része annyira nem jött be, az ilyenekre figyelni szoktak. A másik pedig, bár nagyon szép lenne, ha működne az, amit Cat csinált később, hogy megmaradt önmaga, de azért ez nem ilyen egyszerű. Hihetetlenül nagy a nyomás, és még azok is megtörnek néha, akik megpróbálják a normális oldalt képviselni (pl. Jennifer Lawrence is). Szerintem annyi éven át senki nem tudta volna ennyire megőrizni önmagát, vagy legalábbis nem lenne annyira befutott, mint így a végére Cat lett, mert egyszerűen ez sajnos nem működik ilyen egyszerűen arrafelé. Bármennyire is tetszik az elképzelés, sajnos ez nem életszerű. A végére pedig egy apró baki: az elején vodkáról volt szó, ami a végére whiskey lett. Ezeket leszámítva viszont egy nagyon különleges történetet olvashattam, és bár ez így volt teljes, azért szívesen olvasnék még arról, hogy mi lett ezek után a szereplőkkel, vagy mi történt a majdnem 20 év során, ami eltelt.

Next ooone, a Holnap találkozunk! Haladunk, már csak egy novella van, na meg az interjúkról egy általános vélemény. De visszatérve erre a novellára, szokás szerint az alapötlet nagyon jó, elnyerte a tetszésemet. Ami kicsit furcsa volt, az az, hogy a második felében igazából ugyanazt írtad le, amit azelőtt, csak nagyon minimális kiegészítéssel, amit nagyon nem értettem, de lehet, hogy ez csak nekem volt zavaró. Ezen kívül szerintem kicsit szürreális, hogy egy körözött bűnöző, aki nem csak bankot rabolt, de embert is ölt, ennyire könnyen el tud rejtőzni. Aztán meg csak úgy felismerik és megtalálják, azért ha mégis sikerült neki ennyi ideig bujkálni, csak nem lenne ilyen óvatlan. A másik, hogy kicsit több részletet vártam volna, hogy hol ölt meg kit, miért, engem nagyon érdekel a személyisége ennek az embernek, itt pedig alig tudunk meg róla valamit, csak ilyen nagyon felszínes dolgokat. Ezen kívül a főszereplő leányzó érzéseit is jobban kifejthetted volna, elég hamar lerendezted, hogy csalódott, meg dühös, pedig ennél azért sokkal több minden játszódhat le valakiben, ha egy ilyen dolog kiderül arról, akit szeret. Nekem az egészből hiányzott a háttér, meg a mögöttes tartalom, az érzések. Ez valahogy stílusilag se volt igazi, nem volt rossz, csak nekem annyira nem jött be a többi mellett, ne haragudj.

Az utolsó novellához érkeztünk, a Különlegeshez. Az első reakcióm az olvasást követően az volt, hogy what the hell did just happen. Hihetetlenül izgalmas volt az egész, egy-két eleme nagyon tetszett, kezdve azzal, hogy Dóri a HÉV-en rajzolgat, meg az a bár, ahol összegyűjtik a műveket, meg beszélgetnek mindenkivel. Az különösképp jó, hogy nem amerikanizáltad fölöslegesen a karaktereket, hanem magyarok a szereplőid. Viszont miután jobban belegondoltam a történtekbe, rájöttem, hogy sok eleme meglehetősen klisés, rengeteg ilyen sztori van, leginkább a Kegyetlen játékokra emlékeztetett. Főleg a menő szívtipró, aki igazából más, mint aminek ismerik, aztán találkozik egy lánnyal, aki különleges, végül egymásba szeretnek, az az elem, ami sokszor szerepel, de a fiú halála se új. Ennek ellenére jól meg tudtad írni, annyira nem érződött a sablonosság, csak így utólag kielemezve tűnt fel. Nagyon bírtam a karaktereidet is, pláne Dóri tökössége, mégis szerencsétlensége fogott meg, illetve nyilván Dávid is, imádom őket. Az pedig, hogy nem lett happy end, különösen megfogott, ne legyen mindennek túl szép a vége.

Végül csak a többi bejegyzésed marad, amiket ugyan kielemezni nem fogok, de azért pár szót mondok ezekről is. Az alapötleteidet imádom, az összes eredeti és jó, illetve megfigyeltem, hogy nagyon jól ki is dolgozod őket. Ugyan a Teen Wolfhoz tényleg nem tudok hozzászólni, de a nyílt leveled is fantasztikus. Amit meg már korábban is írtam, az interjúk és más bloggerek kiemelése egy csodálatos kezdeményezés, ez a kedvenc részem a blogodnak, pedig a novelláidba is beleszerettem. Kevesen interjúznak, és náluk általában a kérdések unalmasak, egyáltalán nem személyesek, meg csak sorban jönnek, meg se figyelve az előzőre adott választ. Te ezekre is nagyon figyelsz, hatalmas pluszpont jár érte!

Összesen: 20/14 – bár a novelláidat és a többi bejegyzést is imádom, egy-két apróság mindenhol akadt, ezekért vontam le pontokat, de a legjobb úton haladsz!

Helyesírás:

Itt nagyon kevés kivetnivalót találtam, nagyobb hibát egyáltalán nem is láttam, maximum elírást, de abból is csak keveset. Az egyetlen dolog, hogy a nevednél szerintem nem kell kötőjel a toldaléknál, ugyan soknak tűnik három mássalhangzó, de elfér (Tankwallt, Tankwallel, Tankwellhez). Ahol viszont több minden feltűnt, azok a párbeszédek. Ugyan már sokkal jobbak, mint az átlagnál, egy-két apróság becsúszott. Először is a legfontosabb: a gondolatjel után minden esetben kell a szóköz, ez igaz a mondandó elejére is. Ezen kívül, ha a megjegyzés nem kapcsolódik szorosan a mondandóhoz, akkor ugye a megjegyzést nagybetűvel kezdjük, idáig meg is van, viszont ez esetben a pontot is kitesszük (– Igen. – A fiú szavaiban rengeteg fájdalom érződött.)

Emellett még egy dolog: ha a megjegyzés után folytatod a mondandót, akkor ha kikerül a pont, nagybetűvel folytasd, ha pedig vesszővél szeretnéd írni, akkor ne rakd ki a pontot. Kerestem egy példát is: – Két hét, Crew – nyújtja át végül a vodkát. – Nincs halasztás. → ez helyes.

– Csak azt akarom mondani – kezdi mézesmázos hangon. –, hogy Carlos az egyetlen ember... → ez így helytelen. Vagy hagyd meg a pontot a hangon után, de akkor folytasd nagybetűvel, vessző nélkül, vagy hagyd el a pontot, akkor a többi jó.

Ezeken kívül viszont semmi mást nem találtam, hatalmas pacsi!

Összesen: 10/9 – egy-két apróság, a többi rendben van!

Fogalmazás/írói stílus:

Ami rögtön feltűnt, hogy legtöbbször jelen időben írsz, a szám/személy változó. Én jobban szeretem a múltat, de te jól váltogatod őket, mert többször használtál visszaemlékezést, úgyhogy ezt nagyon értékelem, mert szerintem is ezek sokszor attól függnek, hogy mit és hogyan írsz meg.

A fogalmazásodnál annyi negatívum tűnt fel, amit fentebb is írtam már, hogy néha nagyon részletesen fejtesz ki dolgokat, amiket sokkal rövidebben is meg lehet írni. Fontos, hogy érthető és szép leírások legyenek, de ez ne csapjon át unalmasba. Emellett pedig néha erőltetettnek érzem, amikor megpróbálsz elkerülni egy szóismétlést, máshogy körülírni egy szót, de lehet, hogy csak én éreztem így. Egy kis apróság még, ami nem pont ide tartozik, de máshová nem illik: nincs bajom a behúzással, regénynél én is csinálom, csak ha sok a párbeszéd, akkor engem zavar, hogy mindig máshol kezdődik a sor, széthúzza az egészet.

Ezek mellett viszont nagyon tetszett a stílusod, van egy sajátos fogalmazásod, amit általában eltalálsz, mindig aszerint, hogy milyen típusú történetet írsz. Többször fel is nevettem olvasás közben. A központozás is rendben van, az arányokat eltaláltad, illetve nem szokott túl hosszú lenni egy bekezdés, tudod, hol kell entert nyomni.

Összesen: 10/9 – csak pár nagyon pici dolog.

Összesen:

Egy nagyon igényes blogot olvashattam, izgalmas bejegyzésekkel, jó humorral, elképesztő alapötletekkel és egy jó sémával.

A tanácsaim összefoglalva: próbáld meg kicsit tömörebben összeszedni a gondolataidat, a fölösleges körülírásokat és beszélgetéseket kihagyni. Gondold át, hogy mennyire reális egy adott szituáció, képzeld bele magad és döntsd el, hogy szerinted megtörténhet-e. Néha adj több infót a háttérről, a korábbi eseményekről, illetve a szereplőid érzelméről. Figyelj a párbeszédek helyesírására! Illetve a modulsávot szerintem rendezd át, de az csak egy apróság.

Ezeken kívül nagyon tetszik a blogod, tudom, hogy több posztodat átolvasták páran, de amúgy is nagyon kevés hibát találtam, egyedi ötleteid és gondolataid vannak. Még nagyon szívesen olvasnék tőled, fel is iratkoztam és igyekszem többször benézni a jövőben!

Összpontszám: 60/48 – ami extrém jónak számít nálam!

Remélem semmi olyat nem mondtam, amivel megbántottalak, ilyenkor igyekszem nagyon őszinte lenni és inkább a hibákat kiemelni, de ettől függetlenül imádtam a blogodat és ha nem elemezgetem ki, akkor nagyon élvezhető, egy élmény volt olvasni! ♥